Chiacchiere

Chiacchiere

Olasz farsangi édességek


A farsang a jelmezbálok, a fánkok és más finomabbnál finomabb olajban sült édességek időszaka is. Ezek utóbbiak közül talán az egyik legnépszerűbb Olaszországban a „chiacchiere”, mely egy porcukorral bőven megszórt, vékony, lapszerű, roppanós édesség. De vajon honnan érkezett a chiacchiere, mely az év legszínesebb és legvidámabb időszakában megjelenik a cukrászdák és a pékségek kínálatában?

Eredete

Nem meglepően eredete az ókori Római időkig nyúlik vissza. A rómaiak a téli napforduló idején tartották szaturnália ünnepeket, melynek egyik legkülönlegesebb édessége volt a sertészsírban kisütött frictilia. Ennek az utcán osztogatott és fogyasztott édességnek a receptjét, Marcus Apicius az ínyencségeiről és tékozlásairól egyaránt híres római mesterszakács is leírja. A „De re coquinaria” című szakácskönyve szerint a frictilia egy tojásból és tönkölybúza lisztjéből, készített falatkákra vágott édesség, melyet forró zsírban megsütnek majd mézbe mártva fogyasztanak.

Blogger Widgets

Az olasz rakott padlizsán

Melanzane alla Parmigiana (La parmigiana di melanzane)

La parmigiana di melanzane

A “la parmigiana di melanzane” egy  dél-olasz étel, mely  olajban sütött padlizsánból, bazsalikomos paradicsomszószból és sajtból készül. Számos variációban létezik az alap recepthez hozzáadott nyersanyagok alapján. 

Az ördög tojása

A padlizsán az arabok közvetítésével érkezett meg Indiából a középkori Európa piacaira. Eleinte mérgező növénynek tartották, mert nyersen fogyasztva fejfájást, álmatlanságot okozott. Az arabok talán pont ezért nevezték “al badingian” –nak azaz az ördög tojásának.  Gabriel Alonso de Herrera agronómus véleménye szerint a padlizsánt az arabok csak azért hozták Európába, hogy kiirtsák a keresztényeket (1513-ban). Ezzel utalt a növény mérgező voltára. A padlizsán használata a gasztronómiában az 1800-as években kezdett elterjedni.

A padlizsán rostokban gazdag, cukorban szegény alacsony kalóriatartalmú növény. 100 grammja csupán 17 kalóriát tartalmaz, csökkenti a koleszterin szintet, segít az érrendszeri és a daganatos betegségek megelőzésében.

Calda, Calda

Az olasz street food

La farinata

Liguriában “farinatat”-nak, Toszkánában “Cecina”-nak, Carrarában pedig “Calda, calda”-nak hívják ezt a csicseriborsóból készült kemencében sült lepényt (pizza félét). Megkóstolhatjuk pizzériákban, kenyérboltokban, ha megkedveltük akár otthon is elkészíthetjük. A tésztát csicseriborsó lisztből, vízből, kevés olaj és só hozzáadásával készítjük. Esetleg rozmaring ágacskával vagy újhagymával fűszerezhetjük.

Története

Eredetére többféle feltételezés létezik, de mindegyik a szegénységre vezethető vissza. Az egyik feltételezés szerint az ókori rómaiak Genova ostromakor a búzalisztet a jóval olcsóbb csicseriborsó lisztre cserélték. A katonák ebből készítettek lepényt, amit a pajzsukon sütöttek meg. Az eredmény egy olcsó és tápláló étel lett. (A pajzsot, mint egyfajta tepsit focaccia és sós lepények, torták elkészítésére is használták.)

Fekete kagylós spagetti

A recept neve olaszul:  Spaghetti con le cozze in bianco

tenger gyümölcsei

Az olasz konyha klasszikusa ez az év minden időszakában készíthető fogás. Borral, fokhagymával, petrezselyemmel ízesítik, harmóniáját az egyszerűsége adja. Tengerparton járva bátran kóstoljuk meg!


Előkészítési idő: 15 perc (friss kagyló használata esetén: 30 perc)
Főzési idő:           10-12 perc
Típus:                 tészták, tenger gyümölcsei
Nehézségi fok:     könnyű

Hozzávalók 4 személyre:

400 g spagetti
1,5 kg friss fekete kagyló vagy 250 g mirelit, tisztított kagyló

olívaolaj
1 pohár fehérbor
1 gerezd fokhagyma
apróra vágott friss petrezselyem