A recept neve olaszul: insalatina con fragola al balsamico
Eper, az első tavaszi gyümölcsök egyike, melyet már az ókori görögök, rómaiak is ismertek. Adónisz ünnepe ( Időpontja bizonytalan tavasszal vagy kora nyáron tartották) alkalmával sosem hiányozhatott asztalukról, talán annak a legendának köszönhetően, mely szerint az Adónisz halálát megsirató Aphrodité könnyei apró, piros szívekké, szamócákká váltak a földön.
Az észak-amerikai cseroki indián törzs hagyománya szerint, az epret azért teremtette Isten, hogy a föld első asszonyát meggyőzze arról, hogy térjen vissza férjéhez, akit egy parázs vita után elhagyott. Az otthonából elszaladt asszony a közeli erdőben talált egy szamócával teli területet. A növény szép virágai, szív alakú, édes gyümölcsei elfeledtették haragját, visszafordult és még férjének is vitt a gyümölcsből.
A 16-17 század végéig az epret inkább gyógynövényként használták. A német alkimista Crollius a leprát gyógyította vele, az itáliai filozófus Della Porta a kisebb – nagyobb sérülések kezelésére használta, míg a francia Madame Tallien alkalmanként 10 kg eper levéből készített magának fürdőt, hogy bőrének szépségét így őrizze meg. A francia XV. Lajos kertjében a bohém, piros bogyójú, illatos az eper pedig díszítő funkciót töltött be.
A modern eper a XVIII. századi Franciaországban született Franziernek egy katonai mérnöknek és kémnek köszönhetően, aki szabadidejében a kertészkedésnek is hódolt. 1712-ben Chiléből hozott amerikai epret keresztezte az európai szamócával, így megalkotva a ma ismert népszerű epret.
Eper a konyhában
Az epret nemcsak önállón, citrommal, naranccsal meglocsolva, lekvárként, krémként, édességek, torták formájában fogyaszthatjuk, hanem színesíthetjük, ízesíthetjük vele salátáinkat is.
Az élénkpiros színű, illatos, lédús szamóca ízben és színben egyaránt jól harmonizál a friss, roppanós zöld salátalevelekkel, parmezán sajttal, balzsamecettel, pontosabban kicsit megbolondítja, vidámabbá teszi azokat. Ne feledkezzünk meg az eper jótékony hatásiról sem: oltja a szomjat, növeli a jólakottság érzetünket, gyorsítja az anyagcsere folyamatainkat, így a fogyókúrában is nélkülözhetetlen társunk lehet.
| Előkészítési idő: | 10 perc |
| Sütési idő: | |
| Típus: | saláták |
| Nehézségi fok: | alacsony |
Hozzávalók 4 személyre:
120 g madársaláta
80 g rucola
200 g eper
100 g parmezán
6 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál balzsamecet
só, bors ízlés szerint
Elkészítése
- A madársalátát, rucolát megmossuk, megszárítjuk és egy salátás tálba helyezük.
- Hozzákeverjük a megmosott, lecsepegtetett négy fele vágott epret, valamint a hosszúkás csíkokra vágott parmezánt.
- Egy kisebb tálban összekeverjük az olívaolajat, a balzsamecetet, a csipet sót és a frissen őrölt fehér borsot. A legjobb egy villa segítségével addig “verni” míg egy homogén emulziót nem kapunk.
- Az öntettel meglocsoljuk a salátát, jól összekeverjük és tálaljuk.
A rucolás epersalátát fogyaszthatjuk önállóan, ha a megszokottól eltérő friss ízekre vágyunk, vagy ehetjük köretként serpenyőben, sütőben sült húsokkal, grillezett sajtokkal, halakkal is, ha nem idegenkedünk az édes és sós ízek kombinációjától.
Forrás:
Képek forrása:
- By François Gérard - [1], Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=923707
- By Titian - Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=20218079
- Amédée François Frézier: Domaine public, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2555887
0 Megjegyzések