Hogyan esszük a spagettit?

Amíg Magyarországon éltem ritkán ettem spagettit, makarónit, mert inkább a penne, fusilli, széles metélt állt hozzám közelebb, de itt nem tudtam kikerülni és meg kellett birkóznom a “spagetti evés villával” kurzussal.

Olaszországban a tészta tulajdonképpen a magyar leves megfelelője. Nagyon változatosan tudják elkészíteni és koránt sem tartalmaz annyi mártást, szószt, mint az otthoni milánói makaróni. A tésztát mindig frissen készítik, sőt sok esetben a mártást is amennyiben rákot, kagylót, halat tartalmaz. Így az olasz háziasszonyok, illetve a konyhában szívesen tevékenykedő urak vacsora előtt 20-30 perccel mindig visszavonulnak, hogy elkészítsék vagy befejezzék az első fogást.

Az elkészített tészta kétféle módon érkezhet az asztalra: tányéron szervírozva, általában mély tányéron vagy tálalótálon. Utóbbi esetben a háziasszony vagy valamelyik hölgyvendég szed a vendégeknek. A tálalótálon érkező tésztával éttermekben - főleg kisebb helyeken- is találkozhatunk, amikor többen rendelik ugyanazt az első fogást.

Hogyan esszük?

A tészta az a fogás, amit jobb kézben tartott villával kell elfogyasztani, minden egyéb más evőeszköz nélkül. Mielőtt nekikezdenénk az evésnek, tegyük combunkra egy szalvétát, ruházatunk védelme érdekében. Ezután a villát kézbe véve, a villa végének segítségével húzzunk ki 3-4 szál spagettit az előttünk lévő tésztakupacból (ugyanezt a technikát kell alkalmazni a pappardelle és más hosszú tésztáknál is). Célszerű a villát nem a fogás közepébe helyezni, hanem a szélébe, mert így nem csavarjuk fel az összes spagettit a villánkra. Ha kicsit felfele emeljük a villánkat, könnyen ki tudjuk emelni a tésztát, majd ezt követően engedjük le és a villát kissé megdöntve (soha ne tartsuk a villát függőlegesen) csavaró, orsózó mozdulatot végezve tekerjük fel a villánkra. Ezután a villát száj magasságba emelve, fejünket kicsit a tányér felé helyezve fogyasszuk el a falatot.

Hosszú pappardelle típusú tésztákat fogyaszthatunk a fenti tekeréses módszerrel, illetve úgy is, hogy 2-3 szálat kiemelünk, majd a villát megfordítva kétszer- háromszor beleszúrva "rögzítjük" az evőeszközhöz. Arra figyeljünk, hogy a tészta 10 centi hosszan ne lógjon le a villáról, 1-2 centi elfogadott hiszen így még könnyedén fogyasztható.

Előfordulhat, hogy az előttünk lévő tányérban a tészta mellett kagylót, rákot találunk. Alap szabály, hogy protokolláris fogadásra (pl.: egy üzleti vacsora), úgy kell elkészíteni ezeket a fogásokat, hogy a vendég egy villa használatával meg tudja enni, azaz az állatokat lepáncélozva  illik a tányérra helyezni. Ha azonban mégsem így érkezett a fogás, nézzük meg, hogy tányérunk mellé, helyeztek-e halkést. Ha igen, akkor a kagylót megtámasztjuk a késünkkel, majd villánkkal kiemeljük a kagylóhúst. Rák esetében megkeressük a páncél középen megvágott részét, ezt a késünkkel megtámasztjuk, majd a villánkkal kivesszük a húst. Családi vacsora alkalmával, grillpartin ha evőeszközzel nem sikerült kicsippenteni a húst, akár kézzel is megfoghatjuk a rákot Protokolláris eseményeken, ha nincs kés, vagy nem sikerül a húst evőeszközzel kiemelnünk, akkor vérző szívvel de ott kell hagynunk ezt a finom falatot.

A kanál esete
A "Galateo Italiano" azaz az olasz illem és etikett szabályok szerint a tésztát kizárólag villával fogyasztunk. A villa és kanál használat azonban nem csak "nekünk nem olaszoknak" a találmánya. Az ország déli területein szép számmal vannak, akik bizony kanál segítségével csavargatják a tésztát.  Sőt vannak olyanok is, akik késsel felvágják a hosszabb szálakat, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt legtöbbször a gyerekek “megsegítésére teszik.